2011. december 24., szombat

Kellemes Ünnepeket!(:

Először nem tudtam, hogy miként kívánhatnék kellemes ünnepeket, de végül megszületett ez a vers és remélem, hogy legalább egy picit még mindenki el tudja hinni mindazt, amiről ez szól. Mert ha a felszínen nem is hiszünk már a csodákban a lelkünk mélyén még akkor is él egy csepp remény, és most azt szeretném kérni, hogy mindenki úgy olvassa ezt a verset, hogy belekapaszkodik ebbe a szikrányi reménybe és el tudja hinni azt, amit olvas. Mert szerintem ebből áll a csoda. Tehát küldöm ezt a verset minden rendszeres olvasónknak, és írótársaimnak, Vikinek és Edinának, és ezúton kívánok mindenkinek Nagyon Boldog és Békés Karácsonyt, és Sikerekben Gazdag Újévet! 
A porcelánbaba és a hógömb meséje


Csillan az üveg, mint a jég
Szállingozó hópelyheken táncol a fény.
Létezik egy válig, az üvegen túl,
Hol mindig csak a boldogság az úr,
Hol nem számít az évnek melyik napja,
Hol minden kívánságot a szél a szárnyára kapja,
S végül mindig minden beteljesül
Benn, a hógömb üvegén belül.

S odakint egy kislány várakozón nézi,
Ahogy a fiú s a lány táncukat lejtik.
Fenyők körébe zárva suhannak tova,
Mosolyogva táncolnak, lábukon korcsolya.
S szíve mélyén Ő is csak erre vágyik.
Arcán baljós könnycsepp csordul,
Szívébe mély fájdalom tolul.

"Kívánságom csak egy lenne,
Szívem úgy kéri majd' beleremeg.
Egyetlen álmom, hogy távoli világon,
Szívem végre boldogságot találjon."
A porelánbaba pislanás nélkül nézi,
Ahogy a kislány epedve kéri.
S azon a finom porcelán arcon is,
Egy könnycsepp fut végig.

Lassacskán a gyertyaláng is kialszik,
Sötétség s a csillagok ideje van itt.
Elfújja a gyertyalángot, magára húzza a dunnát,
S mindenkinek jóéjszakát kíván.
De van aki ilyenkor nem alszik, sőt
A csillagok alatt éli világát őt.
A polcon megmozdul a porcelánbaba,
S szemébe még sose látott érzelem villan.

Sok mindent látott már ő,
Látta a boldogságot, s az akaraterőt,
Látta hogyan küzdenek az emberek,
Látott könnyeket, s hogyan buknak el. 
De nem csak a rosszat látta a világba,
Tanúja volt, hogy teljesül be mások boldogsága. 
Mert nem más Ő, mint egy vezeklő tündér, 
Ki most a karácsonyi csodákért él. 

Kellett-e több bizonyság, mint az ártatlanság?
A kislány jutalma a boldogság. 
Annyi mindent tett már, de mindig csak szenvedett, 
Segített másokon, önzőn sosem cselekedett. 
Kereste a boldogságot, de mindig csak másnak, 
Jót tett másokkal, de sosem önmagával. 
A boldogságot most végre Ő is megérdemli, 
S a tündérnél végre meg is leli. 

S azon nap óta, végre Ő is táncol, 
Kapott egy cseppet a boldogságból. 
Az üvegen belül végre minden valóra válik, 
S mindőjük arcán őszinte mosoly játszik. 
Ennek a történetnek most itt van a vége, 
S higgyétek el, csodák igenis léteznek! 
Mert a csoda ott van minden szóban, s ölelésben: 
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek! 

2011. szeptember 2., péntek

Always and forever

nemrég írtam ezt a novellát. a stílusát nem tudom meghatározni, de remélem tetszeni fog!:)

Lawson szemszöge

- Jaj, gyertek már a tábortűz köré! - hallom a sátorból csilingelő hangját. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a hanggal. Gyönyörű. Akárcsak a gazdája. - Seth hozza a gitárt is. Szuper lesz! - na, ez a hang már kevésbé tetszik. Villámcsapásként ért, amikor Sophie kimondta a "Seth" nevet. - Lawson! Lawson! - lépteket hallok, amik egyre hangosabbak. Úristen, ide jön!

- Igen? - húzom el a cipzárt a sátramon, majd megköszörülöm a torkomat. A szürkületben nem sokat látok az arcából, viszont szembetűnik a két gyönyörű tengerszínű szeme, ami - mint mindig - csillog a vidámságtól.

- Gyűjtsd be a lakótársaidat és gyertek a tábortűzhöz! - mondja mosolyogva, s már menne is kifele. Hirtelen viszont visszafordul. - Ja, és hozd a gitárodat! Félek, Seth egyedül kevés lesz - kuncogja.

- Azt majd meglátjuk, Fify! - hallatszik egy mély hang Sophie háta mögül. De várjunk csak!? Mi az, hogy Fify? Ez mióta becézgeti őt?

- Hát, szerintem egy gitár, harminc ember ellen édes kevés!

- Ó, igen? Lawson is gitározik? Akkor már ketten vagyunk.

- Igen, ő is, de ... - már nem hallom, hogy mit mond ezután. Túl távol állnak a sátramtól. Ökölbe szorítom a kezemet. Vajon rólam beszél? Ez annyira idegesítő!

Egyszerűen utálom ezt a Seth-et. A világ legnagyobb mázlistája! Azzal a lánnyal kavar, akit mindennél jobban szeretek. Sophie-val. Mindig ápolt, mindig mosolyog, gyönyörűek a szemei, rövid, barna haja van, amibe állandóan beletúr, állandóan rendezgeti. Kicsit visszahúzódó, a suliban nem tartozik a népszerű lányok közé, de ha kell, megmondja a magáét bárkinek! Jókat vele lehet nevetni. Ő olyan lány, akiből sugárzik, hogy mennyire jól érzi magát a bőrében. Szóval, tökéletes. Viszont egyetlen hibája van csak. Hogy szimplán, barátként szeret. Én viszont két éve halálosan belezúgtam. Legnagyobb pechemre neki Seth tetszik, az osztály "szépfiúja". És Sophie is bejön annak a bájgúnárnak.

Előkeresem a gitáromat, majd én is kimegyek a tábortűzhöz. Sophie mellett van egy üres hely!

- Leülhetek? - kérdezem remegő hanggal.

- Persze, nyugodtan! - mosolyog.

- Nos, melyik szám legyen? - kérdezi Seth.

- A Lazy song-ot Bruno Mars-tól! Azt annyira bírom! - kiabálja be az egyik lány.

- Csináljuk azt, hogy mindenki mond egy dalt, amit elénekelünk, oké? - néz körbe Sophie. Tipikus. Mindig neki vannak ilyen ragyogó ötletei. Természetesen mindenki beleegyezett.

- Today I don't feel like doing anything I just wanna lay in my bed...

Hallom magam mellett Sophie gyönyörű, tiszta hangját, amitől akaratlanul is elmosolyodom. Nem akarok felnézni, mert tudom, hogy úgyis egymást stírölik. Fú, de igesegítő! Legszívesebben most azonnal megmondanám neki, hogy szeretem. Én miért nem vagyok jó neki? Nekem is mindig ragyogóak a fogaim, friss a leheletem, ápolt a hajam. Jó, lehet hogy nem mindig járok márkás cuccokban, meg nem fújom magamra a legjobb parfümöket, meg nem is vagyok olyan kigyúrt, mint ő, de biztos vagyok benne, hogy én sokkal boldogabbá tudnám tenni őt. Tuti, hogy Seth csak kihasználja. Vagy csak fogadásból jött össze vele. Egy nagymenő és Sophie!? Ugyan már! Ez nem egy tündérmese!

- I'll be lounging on the couch just chilling in my Snuggie... - énekeli, de itt elakad. Megvonja a vállát, s a kedvenc mosolyomat használja közben. Hihetetlen, hogy mennyi energia és vidámság van ebben a lányban!

- Gyere ide, nekem van szövegem! - szól oda neki Seth, s kacsint egyet.

És nekem talán nincs? Mit csinál ez az ökör!? Ne, ne menj oda Sophie! Maradj itt mellettem!

Mellé ült! Ezt nem hiszem el! Egymásra mosolyognak, majd mindketten a kottát kezdik fixírozni. Sophie aranyos grimaszokat vág éneklés közben, gyönyörű hangja talán mindannyiunk közül kihallatszik. Ez a lány egyszerűen fantasztikus! Annak ellenére, hogy egy barom mellett ül...

- Tomorrow I'll wake up, do some P90X, find a really nice boy, have some really nice sex - énekli a szöveget, picit átmásítva, közben pedig Seth-re pillant. Jézusom!!! Na jó, én mindjárt hányok!

Sophie szemszöge

Úristen, nem hiszem el, hogy Seth mellett ülök! Ez egyszerűen hihetetlen! Annyira, de aaanyira boldog vagyok! Azt hiszem belezúgtam... De nem is nehéz. Ez a pasi egyszerűen tökéletes! Ha érzem az illatát, nem sokon múlik, hogy ne vágjam hanyatt magam tőle. A keze, az arca, a haja, a teste, mindene tökéletes! Nem sok Hozzá hasonló srác szaladgál az utcán...

Egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Megvillantja kifogástalan mosolyát, mire az arcán két apró gödröcske jelenik meg. Annyira imádom! Bátran kijelentem: menthetetlenül beleszerettem. Anya, szerelmes vagyok!!!

Seth szemszöge

Hogy nem vettem észre eddig, hogy Sophie ennyire aranyos? Látszik rajta, hogy belém van esve, és azt hiszem, én is többet érzek iránta szimpla barátságnál.Gyönyörű, kedves, vicces ... elbűvölő a csaj! Soha nem gondoltam volna, hogy éppen ő lesz a kiszemeltem... Hiszen nem túl népszerű. De talán nem is ez a fontos...

***
Úgy 11 óra körül a csapat kezdett feloszlani. A kísérő tanár is elment lefeküdni, csak páran maradtak a tábortűz mellett. Lawson gyanakvóan nézett a "párocska" után, akik az egyik sátornál, egy fa mellett beszélgettek.

- Régóta feltett szándékom elmondani, hogy mennyire tetszel, Sophie - mosolygott, majd megcirógatta az arcát.

- Én pedig azt hiszem... szeretlek - sütötte le a fejét a lány. Barna haja az arcába omlott, eltakarva a két vörös foltot, ami orcáján megjelent. Habár a koromsötét éjszakában ebből amúgy sem látszott volna sok. A fának támaszkodott, majd jobb lábát fölhúzta, és talpát szorosan a fához nyomta. Erre Seth lassan végigsimított a combján.

- Menj oda! - zökkentette ki a gondolataiból Lawson-t Sophie egyik barátnője, Amanda.

- Tessék? - kérdezett vissza.

- Menj oda és mondd meg neki, hogy szereted, amíg nem késő!

- Te honnan tudod, hogy... - döbbent meg.

- Lányból vagyok - kacsintott.

- De... de ő Seth-et szereti!

- Nekem mást mondott...

- Mi? - csodálkozott. - Mit?

- Csak menj oda és mondd meg neki, amit érzel. Őszintén. Ha te nem teszed meg, majd megteszi más, és akkor majd bánhatod! - biztatta.

- Talán igazad van...

Lawson szemszöge

Zseblámpa híján a telefonom világítása segítségével haladtam, ami elég nehézkesen ment. Nem akartam túl hangos lenni, habár Amanda önbizalmat adott. Talán tényleg meg kellene mondanom neki? Mit veszíthetek?

- Szeretlek - mondja Sophia, amikor odaérek. Seth erre elkezdi taperolni a combját. Hey, lemaradtam valamiről? Épp egy csók készül elcsattanni, amikor elérkezettnek látom a pillanatot.

- Sophia! Szeretlek! - mondom, a kelleténél hangosabban, de abban a pillanatban meg is bánom.

- Kopj le, haver! - válaszolja Seth.

- Nem! - bukdácsolok közelebb, egészen Sophia-ig. - Már régen el akartam mondani... de nem mertem. Szeretlek! És nem bánom, ha mégis Seth-el maradsz, mert tudom, hogy fontos neked. Csak szeretném, ha tudnád, hogy... én ott leszek veled, ha esetleg valaki miatt - biccentek a srác felé - padlóra kerülnél. És persze... szeretlek!

Nagy kő esik le a szívemről, de mégis lelombozva érzem magam. Elindulok visszafelé, otthagyva a csodálkozó párocskát.

- Law! - szólít a becenevemen. Visszafordulok és reménykedve nézek rá.

- Én is szeretlek...

2011. augusztus 29., hétfő

Papírvilág

Egy ideje már nem nagyon írogattam, viszont most hoztam egy verset. A témáját nem igaz tudom meghatározni. Remélem azért tetszeni fog. Véleményeket várom(:

Ajánlott zene:
Yiruma - Moonlight


2011. augusztus 17., szerda

Nyugalom


  • Dorothytól kaptunk, egy gyönyörűséges verset,egy költő veszett el benne!

2011. július 3., vasárnap

Viszlát

Előre bocsátom, hogy kicsit talán ködös lett, és rövid, és elborult, de remélem, hogy lesz azért, akinek tetszik(: Ez most csak afféle szösszenet. 


Ajánlott zene: Avril Lavigne - Goodbye 

2011. június 23., csütörtök

Esély

Fény. Sikítás. Sötétség. Fény. Segítség! Sötétség. Fény. Fájdalom. Sötétség.
-          Mi a fene történt? – süvített át az agyán, de szemét csak egy-egy másodpercre tudta nyitva tartani.
Fény. Kosz. Sötétség. Fény. Köhögés. Sötétség. Fény. Elviselhetetlen fájdalom. Sötétség.
Hirtelen minden semmivé válik. Egy metró kocsiban ül. Feje zúg a történtek miatt. Lassan kinyitja szemeit és körbenéz. A metró mozgásban van, a körülötte ülő emberek mind maguk elé bámulnak. Van ott felzselézett hajú fiatal, terhes nő, idős férfi, fiatal férfi, kislány, tini, és nagymamakorú nő. Egyszóval tipikus New York-i metróbeli kép. Kivéve, hogy az emberek szeme üveges. nem néznek, sehova csak bambulnak, már-már úgy tűnik, levegőt se vesznek. Ő feláll. Jobbra-balra tekint. Sehol egy lélek, mindenki ül. Hirtelen az egyikülés alatt megpillant egy teddy macit. Szeme lecsukódik és több száz kép villan fel előtte.

2011. június 9., csütörtök

Az alagút

Nos, én is meghoztam a sztorimat. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket (: Jó szórakozást!

2011. június 2., csütörtök

Elveszett szerelem


Judytól kaptunk egy művet. Előre is elnézést, hogy a képeket nem tudtam feltölteni hozzá. Kellemes olvasást!

2011. június 1., szerda

Villámcsapás


Íme itt az első műremek. Így hirtelen nem tudok róla véleményt mondani, tegyétek meg ti^^ Jó olvasást!

2011. május 25., szerda

Hogy is van ez?

Kicsit - nagyon - eltűntünk. Tudjuk. Sajnáljuk. De most itt vagyunk, és reméljük ti is. Ugyanis a május befejezésével és a június érkeztével új témát prezentálunk. A bejegyzés címe is utal rá, olyan művek érkezését várjuk, melyben a fő kérdés megválaszolatlan marad, tehát az olvasó fantáziájára van bízva, mondjuk az, hogy a főszereplő miért szomorú, miért teszi azt amit. De egyébként a téma miensége rátok van bízva, lehet szerelmes történtet, "komoly" nyomozgatós sztori, krimi vagy akármi. A lényeg, legyen benne egy dolog amire nem kapunk választ és ki tudnánk tőle ugrani az ablakon, najó nem kell ennyire elvetemültnek lenni, remélem érthető mire gondolunk. Jó munkát, és várjuk a remekműveket(:

2011. április 21., csütörtök

Egy elmúlt nyár emléke

Na, én is jöttem még alkotással(: Ahhoz képest, hogy már kezdek rájönni, hogy tényleg nem költőnek születtem, na ehhez képest eléggé élvezem a versírást(: Érdekelne a véleményetek, hogy azért fejlődő tendenciát mutatok-e vagy hagyjam a fenébe?:D Na, de jó olvasgatást(: 

2011. április 18., hétfő

Unom a halált

Lassan már kellene új téma, de valahogy sose akar összejönni.. Addig is Rékától alias Savannah-tól kaptunk egy novellát még a szerelem témához. Személy szerint imádtam, kellemes olvasást!:)

2011. április 4., hétfő

A kaszás

Ismét Dorothytól egy az előzőhöz hasonlóan gyönyörű vers!(: Jó olvasást!

2011. április 2., szombat

Holdfényben..

Megint én, de ezúttal egy olvasói posztal. Dorothy írt egy gyönyörű verset, még mindig a szerelmes témához. Hatalmas respect neki. Kellemes olvasást! :)

Hibáztam

Akik ismernek tudják, hogy mi ihlette ez a verset, akik meg nem, ezt elolvasva valószínűleg, rájönnek, hogy mi történt. Ismét nem gondolnám, hogy tökéletes a vers, furák a rímek stb. De az érzéseimet kifejezi. Remélem azért tetszeni fog. ^^

2011. március 19., szombat

Szeretlek

Életem kb első verse szóval ne offoljátok nagyon. De remélem tetszeni fog, mivel a novellát szerintem nem fogom befejezni, így ehhez a témához most verset írtam ^^

2011. március 14., hétfő

Mi lett volna ha?

Sajnos még nincs kész az új novellám, de addig én is felrakok egy régebbit (: Jó olvasgatást, remélem tetszeni fog ^^

Álomkép

 Nos, egy régebben megírt alkotásomat hoztam, kicsit átalakítva. Remélem tetszik. Nem is szaporítom tovább a szót, jó szórakozást kívánok hozzá! ^^

Egy nap még megöl...

Na, itt vagyok. A tavasz novellám még nem sikerült megírni, viszont próbálgatom a szárnyaim versírás terén, és gondoltam megmutatom nektek is. Nem túl boldog, de remélem azért nem lett olyan rossz. Versért a továbbra katt!(:

2011. március 5., szombat

Március

Sziasztok!
Hát ismét eltelt egy hónap. Hihetetlen, milyen gyorsan száll az idő, nem igaz? Most volt szilveszter, és már az év harmadik hónapjában vagyunk. Ez azt jelenti, hogy újabb témáról kell majd írnunk, ez pedig nem más, - tekintve, hogy a március a szerelem hónapja, vagy valami olyasmi - mint a romantika és a szerelem.
Szeretnénk, ha Ti is beküldenétek a saját munkáitokat a tollforgatok@citromail.hu címre. A múlt hónaphoz képest semmit sem változtak a szabályok, lehet: novella, elbeszélés, vers, vagy akár egyperces is. Azt hiszem, ez a téma valamivel könnyebb, mint az előző, úgyhogy ne habozzatok, ragadjatok tollat és írjatok nekünk!:)
Sok sikert!

2011. február 25., péntek

Két legyet egy csapásra

nos, az én művem is elkészült. Riához és Francihoz hasonlóan még én sem írtam horrort, ezért úgy döntöttem, könnyítek a helyzetemen, ezért egy kis romantikát is belecsempésztem. :D ez viszont nem azt jelenti, hogy nincs benne vér, meg hogy úgy fogalmazzak "horror-motívumok". a képek is kicsit durvák, úgyhogy ne bízzátok el magatokat! (: nagyon örülnék ha írnátok hozzászólásokat is. na, de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön, aminek jönnie kell. jó szórakozást! Edina

2011. február 24., csütörtök

Bevégeztetett

Először is szeretném leszögezni, hogy még soha nem írtam horrort, vagy rémtörténetet, szóval nem tudom, hogy sikerült. A képek nem mindenhol tükrözik 100%-ig a leírtakat - például hajszínek, vagy hasonló -, de ezek voltak a legjobbak, amiket találtam. Mindenesetre örülnék, ha mondanátok róla véleményt, mert kíváncsi vagyok, hogy tetszik nektek(: Jó olvasgatást!(:

2011. február 23., szerda

Én szeretem az embereket...

Elöljáróban, annyit, hogy még soha életemben nem írtam horrort, szóval fogalmam sincs milyen lett. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a végén kicsit elszaladt velem, a ló szóval akinek érzékeny a gyomra, de jó a képzelőereje, az csak óvatosan! Mindenesetre jó szórakozást(:

2011. február 13., vasárnap

Február


Üdv mindenkinek!(: 

Mint látjátok elkészült a blog, és a többiekkel arra a megegyezésre jutottunk, hogy minden hónapban lesznek bizonyos témák - ami a mostani stílushoz is kapcsolódik -, amikről majd írni fogunk. Mint a stílus is mutatja februárba ez a horror lesz. Amellett, hogy a horror lesz a mi témánk, remélem a tietek is. Örülnénk neki, ha tőletek is kapnánk majd írásokat a havi téma jegyében. Szóval szívesen várunk írásokat másoktól is.  Lehet novella, elbeszélés, vers,  íródhat E/1-ben, vagy lehetsz Te a mesélő! Remélem Ti is kedvet kaptok majd az íráshoz, és elkülditek majd nekünk! További szép napot mindenkinek!

Magamról: Ria

Üdv a Népnek ^^ Blogos körökben csak Ria nevű "vírusként" terjedek.xD Ha kitalálod melyik névből van, jóvagy, mert állítólag nem egyértelmű. Nehéz dolog ez a bemutatkozás, nem tudom, mit is írhatnék magamról, hogy mi a fontos. Mindenesetre idén töltöttem a 18.at, szóval, kicsit öreg vagyok Francihoz és Edinához képest, de a lelkem örök gyerek marad, ezt már most tudom ^_^ Szerintem még nem vagyok felnőtt, és alapvetően az ember nem attól lesz felnőtt, hogy betölt egy életkort, de mindegy. Mint az sejthető én is imádok írni, hiszen azért jött létre a blog :) Igazából nem emlékszem olyan időre mikor nem írtam, még kisiskolás koromban kezdődött gagyi mesékkel, majd később a sorozatmániámból adódóan folyton folytatásokat, ha tetszik fanficeket írtam, persze ezeknek már a fele sincs meg. Akkoriban azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen, aki ÍR. Majd lassan két éve, több olyan embert is megismertem, akik hozzám hasonlóan ÍRtak. Felépítettek egy világot, amiben csupa olyan dolog történik, ami a való életben soha. Ez felbátorított. Egy éve kezdtem el megírni az első önálló "regényemet". Ennek köszönhetem, hogy megismertem Francit =D Azóta pedig már különféle novellákkal kisebb dolgokkal is próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. Néha belefutok egy-egy válságba, -vagy hogy fogalmazzak - és olyankor sokáig inkább nem is írok semmit, de remélem, hogy ez a blog majd megadja a kellő inspirációt :) Hiszen az írás annyira csodálatos dolog. Amikor írsz megtörténhet bármi, úgy alakítod az eseményeket, ahogy neked tetszik, sokkal jobb világot találhatsz ki, mint a valóság. És ez varázslatos. Íráson kívül, még imádok fotózni, talán fényképész szeretnék lenni, ha "nagyleszek", vagy újságíró, de még nincs konkrét dolog, sajnos pedig ideje lenne. Én is tudok rajongani Edináékhoz hasonlóan sorozatokért, sokat megnézek, de csak egy-kettő van,ami igazán magával ragad, főleg a Fringe (=. Nade, nem szaporítom tovább a szót. Remélem mindeniknek, aki erre téved, tetszeni fognak az ide felkerülő művek!
Üdvözlettel : Ria ^_^

Magamról: Edina

hát sziasztok... Edina vagyok. mit kell rólam tudni? hát, például azt, hogy lassan de biztosan haladok a tizennegyedik életévem felé. tulajdonképpen azt hiszem én egy kicsit "kilógok" a sorból Franciska és Ria mellett, mert én Romániában élek... :D igen, el akarok utazni innen. mondjuk, az én koromban ki nem? (:
kicsit több, mint egy éve kezdtem el írni történeteket, azelőtt inkább a versekkel foglalkoztam. (verseket most is írok, olvashattok a blogon majd 1-2 alkotást) és hát akkoriban még eléggé... hát finoman szólva pocsékul írtam, de úgy gondolom, hogy egy év elteltével elég sokat fejlődtem, és képes leszek felzárkózni a két csodálatos írótársam mellé. (: a legelső regényszerű írásom az egy CSI:Miami-s történet volt, az az első szárnypróbálgatásom volt tulajdonképpen, és ezt még 2 CSI:Miami-s fanfic követte. közben persze írtam még verseket, novellákat, megpróbálkoztam egy új történettel is (ami azt illeti nem csak eggyel), de valamiért egyiket sem sikerült befejeznem. egy Miami-s ficit jelenleg is írok, és nagyon-nagyon szeretem. úgy fogalmaznék, hogy az írásban megtaláltam önmagamat, és ez egy nagyon jó érzés.
akkor még... a stílusom eléggé egyedi, nem szeretek a tömeg után menni. hangulatom az nem gyakran változik, általában vidám vagyok, de persze velem is történnek olyan dolgok, amik rossz hatással vannak a bioritmusomra. (by: Alekosz:D) a barátaim egy életvidám, totálisan lökött embernek tartanak, de ezzel együtt szeretnek, és ezt én nagyon fontosnak tartom. ha megszeretek egy sorozatot, akkor abba nagyon bele tudom élni magam,  és már-már a környezetem idegeire megyek a folyamatos áradozásaimmal. x) jelenleg a Gyilkos elmék című sorozatra vagyok rákattanva totálisan, az mindig minden mennyiségben jöhet. mindenem az írás és a zene, nagyon nagyon szeretem a barátaimat, a bátyám a példaképem, ha felnövök író és/vagy zenész szeretnék lenni, a következő életemben pedig szivárvány. ^^ xD
remélem tetszeni fog majd Nektek minden írásom, vagy ha nem is mindegyik, legalább 1-2 ^^ :D

pussz: Edina

Magamról: Franciska

Igazából nem tudom, hogy mit is írjak le ebbe a bejegyzésbe. A cím ugye az, hogy "magamról", de mik azok az információk, amik tényleg érdekesek? Tizenhatodik életévem töltöm majd idén júniusba, természetesen még az iskolapadot koptatom. Hétköznapjaim nagy részét a suliban töltöm. Szeretek a barátaimmal lenni, hobbim az írás valamint a fényképezés - mindent megörökítek, ami csak egy kicsit is tetszik -, de emellett imádok olvasni is, és sorozatmániás vagyok(:  Bármilyen filmet, vagy sorozatot megnézek, és képes vagyok teljesen beleszeretni:D Szeretem a színes dolgokat, és szerintem alapvetően egy vidám ember vagyok, bár a téli időjárás sokszor rossz hatással van rám, elszomorít, elrontja a kedvem. Sokszor képes vagyok bizonyos dolgokon túl sokat töprengeni, és ez sem mindig jó, de azt hiszem, hogy ez most egy ilyen korszakom. Zenében mindenevő vagyok, de fontos, hogy legyen az adott zeneszámnak valami mondanivalója. Imádom az idézeteket, sokszor ha rossz kedvem van segítenek, vagy csak szimplán jó őket olvasgatni(: Nem igazán tudnám megmondani, hogy mikor kezdtem írni, de már elég rég óta tart. Imádok írni, mert az, hogy papírra - vagy a számítógép monitorjára, de ebbe most ne menjünk bele - vethetem a gondolataim nekem nagyon sokat segít abban, hogy a "nehezebb időket átvészeljem". Azzal, hogy írok, megteremtem a saját világomat, ahol minden olyan, amilyennek én szeretném látni. Az írás kiragad a mindennapok szürkeségéből, és ott, abban a világban olyan dolgok is megtörténhetnek, amik itt nem. Ez egy csodálatos dolog. Az, hogy írok, engem sok mindenre megtanított, és remélem, hogy Ti is szívesen olvassátok majd a novelláim(: Szóval szerintem ennyit rólam(: