2011. február 25., péntek

Két legyet egy csapásra

nos, az én művem is elkészült. Riához és Francihoz hasonlóan még én sem írtam horrort, ezért úgy döntöttem, könnyítek a helyzetemen, ezért egy kis romantikát is belecsempésztem. :D ez viszont nem azt jelenti, hogy nincs benne vér, meg hogy úgy fogalmazzak "horror-motívumok". a képek is kicsit durvák, úgyhogy ne bízzátok el magatokat! (: nagyon örülnék ha írnátok hozzászólásokat is. na, de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön, aminek jönnie kell. jó szórakozást! Edina
 Két legyet egy csapásra

- A rendőrség újabb brutálisan meggyilkolt embereket talált. A gyilkosság módjából ítélve ugyanaz a tettes végzett velük, mint aki az előző nyolc embert megölte.

- Uram Atyám, Rich! Gyere ide! - huppant le a kanapéra Louisa. A hangjában hallatszott a rémület. A hónapok óta a környéken vadászó gyilkos ismét lecsapott. Az emberek alig mertek kilépni az utcára, és ha ki is merészkedtek, sosem egyedül.

- Mi történt? - lépett ki a konyhából Richard.

- Újabb halottakat találtak. Ez borzalmas! - szörnyülködött. Pár másodpercig mindkettejükre csend telepedett.

- Megint az az elmebeteg gyilkolt?

A nő összerezzent, ahogy meghallotta Rich hangját a háta mögül. Mostanában minden megrettentette, mindentől félt. A gyomra folyamatosan görcsölt, állandóan feszült és stresszes volt.

- Úgy tűnik.

- A rendőrség semmire sem jutott? - ült le ő is.

- Sajnos nem. Pedig ráálltak az ügyre, legalább is ezt mondják.

A férfi lassan menyasszonya hátára csúsztatta a kezét, próbálta megnyugtatni. Nagyon féltette őt és az élete árán is megvédte volna. Bele sem mert gondolni, mi lenne vele a szerelme nélkül. Ő is épp annyira rettegett a gyilkostól, mint Louisa, de nem akarta kimutatni. Tartania kellett benne a lelket.

Richard kikapcsolta a TV-t, majd a távirányítót az asztalra dobta. Mélyet sóhajtott, majd ránézett Louisa-ra. Megfogta a kezét, majd a jegygyűrűje körül körkörösen simogatni kezdte. A nő erre viszonozta a mosolyt. Rich csak bámulta kedvese szemeit, már az első perctől kezdve tudta, hogy ő lesz élete szerelme. Olyannyira elbambult, hogy észre sem vette, hogy őt szólongatja.

- Rich! Kicsim, éhes vagy?

- Hogy mi? - rázta meg a fejét.

- Azt kérdeztem, éhes vagy-e? - mosolygott.

- Ami azt illeti... nem utasítanám vissza a vacsit.

- Helyes. Gyere - állt fel a kanapéról.
Mindketten csendbe burkolózva fogyasztották el a vacsorájukat. Louisa ugyan csak egy pár falatot volt képes enni - az is szinte égette a torkát, ahogy lenyelte. A gyomra ökölnyire szűkült össze, egyszerűen nem volt képes enni. Rich ránézett, de semmit nem mondott, ugyanis napok óta tartott nála ez az állapot. A nő mély sóhajjal lökte el maga elől a tányérját, majd az asztalra könyökölt. Homlokát a tenyerébe támasztotta és becsukta a szemeit. Azt hitte, a gyilkos miatt van ez az örökös szorongás. Más magyarázatot nem talált. Szeretett volna megszabadulni ettől az érzéstől. Ez volt minden vágya. Rich is szerette volna visszakapni a régi, életvidám és örökké mosolygó lányt, de erre most nem volt sok esély. Teljesen maga alatt volt, szinte alig mosolygott.
Louisa felemelte a fejét, és meglátta vőlegénye üres tányérját. Fölállt az asztaltól, összeszedte az evőeszközöket, majd berakta a mosogatóba. Lehajtotta a fejét és nekilátott elmosogatni, töltött magának egy pohár vizet. Pár percig egyikőjük sem szólalt meg. A csendet éles telefoncsörgés törte meg. Louisa felsóhajtott, Rich pedig sietve a füléhez emelte a készüléket. Tőmondatokban beszélt a hívóval, majd bontotta a vonalat.

- Nick volt az. Be kell mennem az irodába - jelentette ki. Választ várva nézett a lányra, de az nem felelt. - Mi a gond?

- Semmi. Menj csak be.

- Ajj, Kicsim, ne csináld már ezt.

- Én? Késő este elmész dolgozni, és még velem van a baj? - fordult meg.

- Én ilyet nem mondtam.

- Tudod nagyon elegem van már, hogy mindig akkor kell elmenned, amikor kettesben szeretnék lenni veled.

- Nekem sincs ínyemre a dolog, de mit tehetnék?

- Semmit. Mondtam már, menj csak be. Nem zavar - vonta meg a vállát, mire Richard felsóhajtott.

- Az a baj, hogy nem vagyok itt veled?

- Menj be.

- Tényleg sajnálom, de nincs más választásom. De mégis mi történhetne? Meg tudod védeni magad, nem vagy már kislány.

- Mi? - döbbent meg Louisa. - Félórája még azt mondtad, mindentől meg akarsz védeni.

- Úristen, Lizzy! Muszáj kiforgatnod minden szavamat?

- Meg sem szólaltam! - tette fel a kezét megadóan.

- Mondd, azalatt a 20 perc alatt, amíg távol vagyok mégis mi történhetne?

- Semmi - dobta le dühösen a mosogatószivacsot.

- Ne légy már ennyire gyerekes, a fenébe is! Sietni fogok, ígérem!

- Menj. Biztosan várnak bent a munkamániás kollégáid.

- Kicsim... - lépett közelebb. -  Nem akarok ilyen dolog miatt vitatkozni veled.

- Én sem. Úgyhogy jobb, ha mész is

Rich dühösen vette fel a kabátját, majd zsebre vágva a kocsikulcsot, kiviharzott az ajtón. A lány száját mély sóhaj hagyta el. Kezeivel a mosogató szélébe támaszkodott, majd hátrahajtotta a fejét. Becsukta a szemeit és próbálta megnyugtatni magát. Nem gyakran szoktak veszekedni, általában mindig sikerül közös nevezőre jutniuk. De tény, hogy Rich valóban nagyon sokat dolgozott. Természetesen Louisa ennek nem örült, s így a legtöbb nézeteltérés is ebből született. Általában csak egy kis időre volt ilyenkor szükségük, ameddig mindketten megnyugodtak, azután újra minden rendben ment közöttük.







Louisa lehuppant a kanapéra, majd a kezébe vett egy könyvet. Elmélyülten olvasott, nem is figyelt semmi másra. Ahogy haladt az oldalakkal, érezte, hogy a dühe egyre jobban elszáll. Hirtelen valami különös zajra lett figyelmes. Felemelte a fejét és összeráncolta a homlokát. Berakta a könyvjelzőt oda, ahol épp tartott, majd a könyvet a kanapéra dobta. Felállt, majd lassan elindult az ajtó felé. A hang nem szűnt meg. Remegett a keze és a lába, a szíve a torkában dobogott. Izzadó tenyerét az ajtófélfának tapasztotta, másik kezével pedig óvatosan kinyitotta az ajtót. Jobbra is balra is kinézett, de semmit sem látott. A hang viszont egyre hangosabban hallatszott. Összerezzent, amikor egy tompa puffanást hallott. Nem akarta elhinni, hogy ez történik vele. Túlságosan félt kimenni és megnézni, hogy mi adja ezt a különös hangot. Haladéktalanul fel akarta hívni Richard-ot.

Bennebb hajtotta az ajtót, de nem vette észre, hogy nem csukódott be teljesen. A dohányzóasztalhoz szaladt, majd remegő kézzel kapta fel a telefonját. Nagy nehezen sikerült kikeresnie a kért számot. A füléhez emelte a telefont, majd megfordult. Az ijedtségtől azonnal elejtette a készüléket. Egy magas férfi állt előtte. Hosszú fekete kabátot, fekete nadrágot és bőrkesztyűt viselt. Az arca erősen eltorzult, sötétbarna szemeiben égett a düh tüze. Kezeit Louisa szájára tapasztotta, így nem tudott sikítani. Lassan könnyek csordogáltak végig az arcán, amit a férfi szabad kezével letörölt onnan, majd végigsimított az arcán, a nyakán, le egész a karjáig. Megszorította, mire Louisa becsukta a szemeit. Lepergett előtte az egész élete. Felidézett minden szép pillanatot, amit Richard-dal töltöttek el. Talán most látta utoljára. És még csak el sem tudott búcsúzni tőle. Összeveszve váltak el. Összeszorította az ajkait, majd kitört belőle a zokogás.





Ezalatt a férfi egy pillangókést vett elő. Élén még ott volt az előző áldozat - már megalvadt - vére. Louisa meredten bámult a késre, most már egész testében remegett. A gyilkos szemébe nézett. A szemében újfent mérhetetlen düh tükröződött. A nő tudta - minden próbálkozása hiábavaló. Úgy érezte, a szíve szinte kiszakad a mellkasából. A férfi egy határozott mozdulattal a kést az alhasába döfte. A vér pillanatokon belül elborította a lány pólóját. Levegőért kapkodott, kezét pedig a hasára csúsztatta. Érezte a vérének melegét, ami megrettentette. Ránézett a tenyerére. A férfi ennyivel nem elégedett meg, egy mély metszést ejtett az alhasába, a méhe körül. A vér patakokban folyt a sebből, elborítva mindent. Louisa élettelen teste a padlóra zuhant. A gyilkosa mellé térdelt, miközben zsebébe süllyesztette a kést. Ördögi mosoly ült ki az arcára. Pár perc múlva "munkáját" elvégezve lassan elindult az ajtó felé.

 Richard egy csokor rózsával a kezében tért haza.

- Kicsim! Megjöttem! - rejtette a háta mögé a virágot. Ahogy belépett, szörnyű látvány tárult a szeme elé. A rózsát a földre dobta, s odaszaladt halott kedveséhez. Eszeveszetten próbálta keresni a pulzusát, habár jól tudta - minden hiába. Lehajtotta a fejét és a szeme lassan kezdett megtelni könnyel.  Ahogy felegyenesedett, ezt az üzenetet látta a falon, vérrel írva:

KÁR... BIZTOSAN JÓ ANYA VÁLT VOLNA BELŐLE. 

http://4.bp.blogspot.com/_wECN2uot8u8/TGwMqI-0lZI/AAAAAAAAIf0/MHGTCa34M4E/s1600/death_walks_4d.jpg

5 megjegyzés:

  1. Aztaaa:O
    Fúúúú kirázott a hideg. Érzékletes volt a végén a leírás, az eleje tényleg romantikus volt, de nem úgy, ahogy az egy csöpögős történetben értendő, sokkal inkább kellett oda, hiszen egyébként nem érezed át, vagy nem sejted, hogy mit is érez a történet végén a férfi. Brutális, hogy megölte a gyermekét, bár mondjuk tekintve, hogy gyilkosságról van szó, én vártam volna némi indítékot is - bár lehet, hogy kicsit túlzottan krimi függő vagyok -, bár anélkül, ha jobban belegondolok kicsit homályosabb az egész, és így van egy feelingje. Szóval jó lett, már ha lehet ezt a jelzőt használni. Ahhoz képest, amit a múltkor meséltem neked. Ilyen tényleg van. Áhh megint kirázott a hideg. Nagyon ott volt..

    VálaszTörlés
  2. Először is nagyon köszönöm a dicséretet. (: Tulajdonképpen eredetileg is terveztem indítékot, de úgy döntöttem, inkább az emberek fantáziára bízom. Habár szerintem 9 (a gyerekkel együtt 10... Úristen, még leírni is rossz) ember megölésére csak egy elvetemült elmebeteg képes. Még egyszer köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. WoooW!!! Kajak leesett az állam, marha jó lett! Sztem tökéletes volt, így magyarázat meg minden nélkül, elgondolkodik az ember, hogy miért tehette és már már attól tart, hogy hozzá is betoppan :D Áhh csak áradozni tudok, jók voltak a leírások, és át lehetett érezni a helyzetet, hogy mekkora veszteség a férfinek :(
    Még1× Gratuuu! :D Imádtam ^_^

    VálaszTörlés
  4. Jahjj és az kimaradt, hogy az utolsó kép *-* wááhss, az nagyon illik, fajentos :D

    VálaszTörlés
  5. Úristenúristen, nagyon köszönöm a dicséretet, marha jol esik! (: Ja, és nyugi, mert Hozzád nem fogom elküldeni a (bér)gyilkosomat... :D ;D

    VálaszTörlés