2011. március 14., hétfő

Mi lett volna ha?

Sajnos még nincs kész az új novellám, de addig én is felrakok egy régebbit (: Jó olvasgatást, remélem tetszeni fog ^^
Meg kell értened! Én csak féltelek! – kiáltott Lisa rohanó szerelme után. Josh Sheperd autóversenyző volt, és világ életében a sebesség megszállottja.
-          Te pedig azt fogd fel, hogy ez a lételemem! Ahogy nem tudnál a géped nélkül élni, úgy én sem tudok meglenni versenyek nélkül. És pont. – nézett vissza barna boci szemeivel, majd bevágta a bejárati ajtót és elviharzott.


Lisa csak állt ott a konyha közepén és lábai a földbe gyökereztek, felpillantott a plafonra, erős próbált maradni, de végül könnyei utat törtek maguknak. Csak zokogott. Josh-al közel egy éve házasodtak össze, de már 5 éve ismerték egymást. A szerelem megvolt, csak Lisa olykor úgy érezte a férfi nem belé, hanem a sebességbe szerelmes. Persze mindig is tudta, hogy mennyire szereti az autókat, de reménykedett benne, az esküvő után ő léphet az első helyre.
A sírás csak nem akart alább hagyni, végtelenül féltette a férfit.  Nagy nehezen átment a nappaliba és belezuhant egy fotelba.
 Majd elmerengett a dolgokon, miközben az ablakon bámult kifelé. Seattle-ben épp a tél közeledett, így a szokásosnál is több csapadék hullott. Most is szakadt az eső, ami még jobban elkeserítette a lányt, figyelte, ahogy a cseppek koppannak az ablakon és szépen lefolynak a párkányra. A monoton hang végül álomba ringatta. Az életéről álmodott, pontosabban a Josh-al való kapcsolatáról.
Alig voltak 15 évesek, mikor először látták egymást. Lisán egy egyszerű szoknya, piros felső és papucs volt. Míg a fiú egy szürke pólót és farmert viselt. Túlzás lenne azt állítani, hogy szerelem volt első látásra. De a lányban megmozdult valami, az évek során pedig minden kialakult. Barátságuk, olykor rendkívül szoros volt máskor elhanyagolták egymást. De az érettségi után a fiú végül lépett…
-          Beszélhetünk mikor vége a banzájnak? – súgta Lisa fülébe.
A lány alig észrevehetően bólintott. Lisa számára, azaz este volt élete fordulópontja. Fontos emberektől kellett búcsút vennie, ugyanakkor megkapta azt, amire évek óta vágyott.
Josh félrevonta őt a parkolóban.
-          Kérlek, hagyd, hogy végigmondjam, oké? Aztán beszélhetsz, felképelhetsz, vagy bármi.
-          Okés! – bólogatott a lány.
-          Tudod, hogy nem vagyok éppen a szavak embere, – kezdte remegő hangon – de ezt muszáj elmondanom! Mióta ismerlek, érzek valamit irántad – elpirult és ujjait hajlítgatta – te vagy az első gondolatom reggel és az utolsó este. – végig a lány tengerszínű szemébe meredt és próbálta kiolvasni belőle gondolatait.
-          Szóval? – szólalt meg –Lisa szemöldökét mozgatva.
A lány arckifejezését látván Josh elmosolyodott.
-          Szeretlek! – jelentette ki végül és közelebb hajolt Lisához, majd ajkaik úgy forrottak össze, mintha egész életükben erre vártak volna. Egyre hevesebben csókolóztak, mikor a lány végre viszonozta a fiú szavait és alig érthetően annyit suhogott: ”Én is!”.
Innentől a dolgok felgyorsultak. Együtt költöztek Seattle-be a lányból fotós, a fiúból autóversenyző lett. Lisa ott volt Josh összes versenyén és az első sorból figyelte az eseményeket. Egy ominózus futam után, amit a fiú nyert fontos döntést hozott. Ahogy Lisa a nyakába ugrott ennyit súgott a fülébe: Hozzám jössz feleségül? A kérdést rögtön az igen szó követte. Majd pár hónap múlva az oltár előtt álltak.
-          Ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket. Fiam, csókold, meg a felséged!
Josh arca közeledett Lisa felé, mikor a lány telefoncsörgésre riadt álmából. Felkapta a mellette lévő kagylót. A kijelzőn ismeretlen szám jelent meg.
-          Hallo. – szólt a telefonba.
-          Mrs. Shepherd? – kérdezte egy vékony női hang.
-          Igen! miben segíthetek?
-          Margaret nővér vagyok a Szent Anna közkórházból. Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm, de a férjét nemrég hozták be súlyos égési sérülésekkel…
-          Micsoda? – kiáltott Lisa a telefonba és felpattant a fotelből. Átviharzott az előszobába felkapta kabátját, kulcsait, épp lépett volna ki az ajtón, mikor a nő folytatta.
-          Őszinte részvétem-hölgyem, de már nem tudtunk rajta segíteni. Mr. Shepherd elhunyt.
Lisa kezéből kiesett a kagyló. Úgy érezte minden forog körülötte, szinte elrugaszkodott a talajtól és csak patakzottak a könnyei. Nem zokogott vagy üvöltött pedig fájdalma hatalmas volt, de nem volt ereje ilyesmire. Azt érezte, hogy a világnak vége és semmi értelme annak, hogy tovább lélegezzen, hogy tovább verjen a szíve, hogy tovább éljen.
Erre az érzésre ébredt fel igazán. Arca csupa nedvesség volt a könnyektől, és egész testében remegett. Óvatosan felállt, megkereste kulcsait és beült a kis Peugeotjába. Muszáj volt látnia Josh-t, mintegy ellenőrzésképp, hogy csak álmodta az egész szörnyűséget. Az eső még mindig szakadt és időközben be is sötétedett. A lány óvatosan kanyarodott ki a főútra, majd az egyenes szakaszon gyorsított, látását még homályosították a könnyek. Alig vette észre az útra tévedt őzt. Szegény állat teljesen ledermedt a reflektorfénytől. Hirtelen Lisa sem tudta, hogy mit tegyen, majd félrerántotta a kormányt. A vizes úton az autó irányíthatatlanná vált és lesodródott átszakítva a szalagkorlátot, beszáguldott az erdőbe, csak egy méretes fa tudta megállítani. Lisa teste eszméletlenül rogyott előre, a kormányra, folyamatosan nyomva a dudát…
Josh Shepherd órákkal később kapta a hírt a megyei közkórháztól, hogy felesége egy tragikus autóbalesetben elhunyt.
Ugyan a tényről, miszerint Lisa hozzá igyekezett soha nem tudott megbizonyosodni, de lelke mélyén tudta, hogy igenis így volt. Hátralévő életében végig magát hibáztatta. Számtalanszor lejátszotta magában: Mi lett volna ha?

4 megjegyzés:

  1. Vááá nagyon jó lett *-*
    Tetszik, hogy nem az az elcsépelt "na most rájöttünk, hogy szeretjük egymást és örökre boldogan élünk, amíg meg nem halunk" típusú novella, és olyan problémát viszel bele, ami nem éppen tipikus, hétköznapi és ez teszi egyedivé a sztorit. (: Annak ellenére, hogy ez is szomorúra sikeredett, nekem nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen :$ Örülök, hogy tetszett ^^
    :D

    VálaszTörlés
  3. Imádom^^
    Misztikus, és különleges, olyan rejtélyes az egész. Tényleg nem elcsépelt, vagy hétköznapi, hanem a szó szoros értelmében különleges. És tényleg a szerelemről szól, viszont valós keretek között, nem úgy mint a mai filmekben, hogy szenvedünk, aztán összeborulunk. Valamilyen szinten reális, valamilyen szinten viszont nem. Különleges(: Nagyon jó(:

    VálaszTörlés
  4. Uhh nagyon köszii a dícsértetet :D
    (L)

    VálaszTörlés