2011. április 2., szombat

Holdfényben..

Megint én, de ezúttal egy olvasói posztal. Dorothy írt egy gyönyörű verset, még mindig a szerelmes témához. Hatalmas respect neki. Kellemes olvasást! :)

Hűvös őszi éjjelen, egy fiatal fiú ült éberen.
A padon kuporogva, a világtól elvonulva.
Egy eldugott tó mellett, könnytócsája felett.
Az erdő közepén volt, ahol béke honolt. 
Senki nem járt arra, madarak is csak néha.
Telihold ragyogott, de ő csak Róla ábrándozott.
Ölében szorongatott egy fényképet, mit egyszerre simított s tépett.
Gondolatai oly zavarosan keringtek, mint a száraz ágak miket kergettek a szelek.
Azon agyalt, hogyan csinálta a bajt.
Mit tett, amiért ez lett?
Szerette nagyon, ezért érte oly nagy fájdalom.
A nedves képet végigsimította, majd a „Pokolba” dobta.
Nézte, ahogy száll tova, és a földre borulva,
Zokogott rendületlen, aztán kapott a fotó után menten.
De látta, hogy a varjakhoz kapcsolódva,
Száll el messze, a holdfényes rengetegbe.
Utoljára még a Holdra nézett, majd bánatában magával végzett.   

2 megjegyzés:

  1. Leültem már párszor, hogy írjak kommentet, de eddig mindig közbeszólt valamit, viszont nagyon tetszett a vers, ezért szeretnék írni róla(:

    Szerintem nagyon jól visszaadod benne az érzéseket, azt, hogy mennyire kettős ez az egész. Ezek mellett ami még szerintem nagyon jó, hogy az első pár sorban az is kirajzolódik a helyszín, és nem tudom, de engem annyira megfogott a vers, és szinte láttam magam előtt az egészet. Szóval nem egy vidám vers, de visszaadja az érzelmeket, és nekem nagyon tetszett. Gratulálok(:

    VálaszTörlés
  2. nagyon.szépen.köszönöm:$örülök.hogy.tetszett:)

    VálaszTörlés