2011. április 4., hétfő

A kaszás

Ismét Dorothytól egy az előzőhöz hasonlóan gyönyörű vers!(: Jó olvasást!

Mikor azt mondja
a halált kívánja
torkom könny fojtja,
Lelkem sírás szorítja.

Szorosan ölelem,
sírásom elfedem.
De a lelkembe lát,
és érzi a hiányt,

mi még nincs is,
de a fájdalom 
mint a pestis
járja át minden porcom.

Karjából kibújva,
szemébe pillantva,
szájára csókot adva,
bőrének illatát szívva,

mondja suttogva:
"Szeretlek Manócska!"
Elválunk zokogva,
a találkozót várva.

Mi remélem eljön,
mert ha a "Kaszás" megjön,
amit ő szeretne,
életemnek VÉGE!

2 megjegyzés:

  1. Ez olyan különleges. A rövid a sorok, és ahogy az ember hangosan olvassa, szinte lüktet az egész, és maga a mondanivalója is annyira illik ehhez a formához, ehhez a lüktetéshez. Szinte azt kívánja az embertől, hogy újra és újra olvassa el. Itt is olyan jó az egész megfogalmazás, hogy az ember szinte látja maga előtt az egészet, miközben a szeme végigfut a sorokon. Tényleg van benne valami különleges. Nagyon jó!(:

    VálaszTörlés
  2. Örülök.hogy.tetszett.és.köszönöm.a.szép.szavakat.:)

    VálaszTörlés