2011. június 2., csütörtök

Elveszett szerelem


Judytól kaptunk egy művet. Előre is elnézést, hogy a képeket nem tudtam feltölteni hozzá. Kellemes olvasást!

Eső utáni friss levegő suhant be a nyitott ablakon.  Jessica magára húzta a takarót, és Bryanhez bújt.
- Csak nem fázol? – a lány kapott egy puszit a homlokára.
- Nem, viszont hűvös van. – mosolygott a férfira.  – Jó reggelt amúgy! – tette hozzá.
- Ennél jobb nem is lehetne. – magához szorította Jessicát. – Mikorra kell bemenned, dolgozni?
- Jó kérdés. Lássuk csak: azt hiszem, ma van egy tárgyalásom egy drogos ügyben, és egy gyilkossági ügyben is. A drogos tárgyalás kilenckor kezdődik. A másikat meg még nem tudom. Jut eszembe mennyi az idő?
Bryan kinyúlt a barna éjjeli szekrényre, és leemelte onnan a karóráját:
- Pontosan 6: 30.
- Lassan mennem kell. Megyek zuhanyozni rendben van? – Bryan bólintott.
- Én addig megyek, és csinálok valami reggelit.
Zuhanyzás után Jessica az ajtófélfának támaszkodva figyelte a férfit. Magas, kb. 192 cm lehetett így ránézésre, bár soha nem kérdezte tőle hány centiméter magas.  Izmos felsőtestétől elment a lábából az erő, de talán nem is ez fogta meg a legjobban. Mikor legelőször meglátta egyből feltűnt a tengerkék szeme, és ahogy csak Jessica hívja „baba arca”.
- Foglalj helyet. – mosolygott Bryan.
- Mit kapok? – helyet foglalt az asztalnál.
- Életed egyik legjobb reggelijét. Ez kérlek szépen a Bryan Easter specialitás. – egy tányért tett Jessica elé.
- Köszönöm szépen! – bólintott majd szemügyre vette a reggelijét. A tányéron tükörtojás volt bacon szalonnával, sajttal, és zöldséggel. Mellé tette Bryan a narancslevet. A kávé pedig még ebben a pillanatban készült. Jessica nekilátott reggelijének, majd Bryan is csatlakozott hozzá.  
Reggeli közben megbeszélték, hogy ki hogy dolgozik. Jessica fél tíztől kezd a Los Angeles-i Bíróságon, Bryan pedig déltől áll szolgálatba a rendőrségen.
- Köszönöm szépen ezt a specialitást. Nagyon finom volt. – bizonyítékként Jessica egy puszit nyomott Bryan arcára.
- Neked bármit. – mosolygott. Jessica felállt, és indulni készült.
- Na gyere ide! – magához ölelte a lány vékony derekát, majd hosszasan csókolóztak. Mikor elválltak egymás ajakitól Bryan az ajtóig kikísérte.
- Vigyázz magadra! Attól tartok szerelmes vagyok beléd.– szemeibe nézett Jessica.
- Komolyan? Tudod, hogy én is szerelmes vagyok beléd. – ismét csókolóztak.
- Szia! – Jessica elindult a lifthez.
- Szia!- bámult utána Bryan.
Jessicának csinos alkata volt. Nem volt az a kimondott magas típus viszont egy jó magas sarkúval, Bryant levette a lábáról. Jessicának átlagos barna szemei voltak, mégis oda volt a szemeiért.
Miután Jessica hazaért, gyorsan átvette az egyik kosztümjét, és ismét úton volt. Immár nem Bryan felé vette az irányt, hanem a bíróságra. Szerette a munkáját. Már 17 éves korában eldöntötte, hogy ügyész lesz. Persze az élet elé is olyan akadályokat gördített amelyeket nehezen tudott átlépni. Először is édesanyjával kellett megvívnia mivel az anyja nem ilyen pályára szánta. Szerinte elég lett volna Jessnek egy szakma, és nem kell a jogi diploma, mert akkor túlképzett lesz. Hallgatva édesanyjára a középiskola után elvégzett egy egyéves kurzust, amelyen ügyintéző képesítést kapott. A rendőrségre vették fel dolgozni. Itt találkozott először Bryannel is. Az egyetem mellett dolgozott, és néha napján nagyon összejöttek neki a dolgok. Teljesen beleélte magát a munkájába, és tanulmányaiba. Szinte elúszott a feje felett a 17-25 éves életkor. Voltak ugyan barátai a középiskolából és az egyetemről is, de javarészt otthon tanult. Egyetlen ember volt az életében, akivel mindent meg tudott beszélni az pedig nem más mint a legjobb barátnője: Judy Nexton. Szerelmi élete sem volt egészen addig, amíg meg nem ismerte Bryant. Nem igazán első látásra szerelem volt ez. Inkább amolyan barátságból lett szerelem. Miután Jess otthagyta a rendőrséget, mert lediplomázott, rizikósan de összejöttek. Igazából félt az egésztől, mert mivel még nem volt szerelme nem tudta, hogy mit vállal be, de Bryan mindvégig kitartott mellette, és várt rá. Kb. egy hónapja, jöttek össze. Mintha tegnap történt volna. Bryan már egy ideje körülötte sertepertélt, amikor Jessica döntést hozott: Megpróbálja a férfival.
Jessica megérkezett a bíróságra. Leparkolta terepjáróját, és bement a főépületbe. A megszokott módon a tárgyalóterembe vette az irányt, ahol már Judy várta.
- Szia! – köszönt rá a világos barna, göndör hajú lány. – Fogadjunk, hogy Bryantől jössz. Nagyon meglátszik rajtad.
- Hello! Talált süllyedt. AJ pedig otthon volt éjjel igaz? – kérdezett vissza. AJ. Judy barátja volt. AJ szintén rendőr volt, mint Bryan, ismerték is egymást. Lehet, hogy a sors vagy a véletlen, de pontosan ők is társak voltak akár csak Jessica, és Judy. Judy AJ-vel már körülbelül két éve együtt volt. Egy éve költöztek össze.
- Eltaláltad. – mosolygott Judy
A lányok csevegését a megérkező bíró szakította félbe. A tárgyalóteremben felállt mindenki. Miután leültek elmondták az aktaszámot:
- 5987/2011. –es számú ügy. Állam kontra Jamie Faul. A vád drogbirtoklás, és drogfogyasztás. A vádiratot Jessica Bright ügyésznő olvassa fel.
A tárgyalás kb. két órát vett igénybe. Végül mikor a bíró kijött ítéletet hirdetni ismét felálltak a teremben lévők.
- A bíróság, és az esküdtek egybehangzó döntése alapján a vádlott Jamie Faul öt év letöltendő börtönbüntetést kap, priusza miatt nincs óvadék. – Jessica és Judy elégedetten egymásra mosolyogtak.
- Mit szólnál, ha felhívnád Bryant, hogy ebédeljen velünk? Ott lesz AJ is. – dobta fel az ötletet Judy ahogy az autókhoz indultak.
- Hát nem tudom. És ha zavarom? Amúgy is ott van a gyilkossági tárgyalás. – habozott Jessica.
- Egyrészt küldtem neked SMS-t de nem olvastad el. A védelem elhalasztatta a tárgyalást, bizonyítékokat keres az ártatlanság igazolására. Másrészt pedig Bryan oda van érted. Kizárt, hogy Te Őt zavarnád. Gyerünk! – bíztatta barátnőjét.
- Jó legyen. Meggyőző vagy. – Jess oldalasan beült a vezető oldali ülésre és Bryant hívta.
- Tudod ügyész vagyok. – mosolygott Judy.
Néhány másodpercig csörgött a telefon, majd beleszólt egy mély férfi hang:
- Bryan Corner nyomozó!
- Szia! Jessica vagyok. Nem zavarlak?
- Te engem? Kizárt. Mi az kicsim?
- Nem szeretnél Judyval, AJ-vel és velem együtt ebédelni?
- Ugyanezt beszéltük AJ-vel. Nagyon szívesen. Akkor az étteremnél találkozunk.
- Rendben van akkor szia! – búcsúzott mosolyogva.
- Szia! – letették a telefont.
- Na? – kíváncsiskodott Judy.
- AJ- vel van. Ugyanezt beszélték. – válaszolt.
- Remek akkor útra fel. – a lányok autóba ültek, és az étterembe hajtottak.
Mikor megérkeztek a két férfi már a teraszon ülve várta őket.
- Szia, drágaságom! – Judyt átölelte AJ, és csókolóztak. Nagyon szerethették egymást, lerítt róluk. És igazából nagyon is összeillettek.
- Hello! – Jessicát gyengédebben megcsókolta Bryan. Miután üdvözölték egymást a szerelmesek, leültek az asztalhoz, és rendeltek. Egy órán át csak beszélgettek, nevettek, jól érezték magukat.
- Haver lassan lejár az ebédidő indulni kellene. – szólalt meg AJ Bryanhez fordulva.
- Sajnos. – Jessre nézett.
- Ugyan már! Majd rendezünk egy vacsorát is. – Judy próbálta meg feldobni a hangulatot.
- Benne vagyok! – helyeselt Jess.
A két fiú fizetett, majd a parkolóba mentek.
- Hé! – Bryan megfogta Jessica kezét és lemaradtak AJ-éktől. – Amit reggel mondtál, azzal a legboldogabb pasijává tettél a földkerekségen.
- Ez jól hangzik. Boldog vagyok veled. – megcsókolta.
A parkolóba egy fekete sötétített ablakú autó fordult be. Bryan elengedte Jess derekát, és a kezénél fogva fedezékbe rohant vele az étterem sarkához. A fekete autó megállt, és lövéseket adtak le belőle. Bryan elővette a fegyverét, és ő is leadott pár lövést. Hirtelen abbamaradt a lövöldözés. Jessica a torkában érezte a szívét. Remegett a lába. Nem látott szinte semmit, mert Bryan előtte állt. Viszont a távolodó autó rendszámát leolvasta. Ekkor vette észre Bryant. Sápadt volt az arca, és a hasát fogta. Nekidőlt a falnak.
- Bryan! – Jessica a kezét felemelve meglátta Bryan hasán a lőtt sebet. Pánikba esett, és sírni kezdett.  AJ és Judy is megérkeztek.
- Haver tarts, ki hívok segítséget. – AJ azonnal telefonált.
- Jess, ne sírj miattam. – nyögte Bryan.
- Ne beszélj most. Minden rendben lesz, csak még egy kicsit bírd ki.
- Jessica… szeretlek…
- Tudom, és Én is szeretlek téged. – Jess végig fogta a kezét. – Ne hagyj itt Bryan!  - de behunyta szemeit, és Jess kezét.
- Ne! Bryan! Nem ez nem igaz, ez lehetetlen.  – Jess szinte ordított.
- Gyere ide! – Judy ölelte át barátnőjét.
- Elment. – remegve zokogott. Judy felállította és elvitte Bryantől, hogy a mentősök dolgozhassanak. Nem tehettek sokat.
Jessica csak némán bámult maga elé, és amikor a hordágyon Bryant a kocsiba akarták tenni odament hozzá. Lehúzta róla a takarót. Még mindig „baba arca” volt, úgy tűnt mintha mélyen aludna. Legbelül azt érezte, hogy fel kell keltenie. De nem lehetett.
- Szeretlek. – megfogta a kezét.
- Jess hadd vigyék el! – AJ jelent meg mögötte. A lány bólintott, és visszatette a takarót. – Megígérem neked, hogy kiderítjük, ki tette ezt…
Pontosan egy hete halt meg Bryan. Jessica szinte teljesen megváltozott az óta. Alig beszélt, még Judyval is, soha nem látták mosolyogni, nevetni, még enni is alig látták. Judy aggódott miatta, de ha segíteni akart neki, csak megrázta a vállát, és továbbra is magában gondolkozott. Bryan temetését kibírta, bár nagyon nehezen. Ami még ennél is nehezebb volt számára az, hogy nem tudták még mindig ki a tettes. AJ mindent megtett, de nagyon afelé hajlottak, hogy döglött ügy lesz. A temetés után is megkérdezte AJ-t hol tartanak:
- AJ van valami fejlemény?
- Sajnálom Jessica, de semmit nem tudunk. Egy idő után le kell vele állni.
- Nem hiszem el. A rendszám? Utána néztetek?
- Természetesen de hamis. – rázta a fejét.
- Kösz szépen! – Jessica kocsiba ült és elment.
- Komolyan aggódom miatta. – Judy nézett AJ-re.
- Nagyon remélem, hogy nem tesz hülyeséget! Nem tudja mi van.
- Hát nem. – Judy átölelte.
Jessica úton a munkahelyére elhatározta kezébe veszi a dolgokat. Kikéri Bryan aktáját a főnökétől Taylortól.
- Szia Talyor. – köszönt neki, ahogy beért az ügyészségre.
- Hello, hogy érzed magad?
- Megvagyok. Szükségem van Bryan aktájára.
- Megőrültél? Nem adhatom oda.
- Kérlek szépen! Nézd szükségem van rá! Tudnom kell mi folyik itt! Lehetetlen, hogy nem tudják elkapni a tettest. Te mit tennél, ha hozzád közel állóval tennék ezt?
- Alig ismerted őt. Sajnálom.
- Egy ideje azért már ismerem. De dolog, hogy egy hónapja vagyunk… voltunk együtt. – könny csordult le az arcán.  – Légy szíves.
- Rendben van legyen. – egyezett bele sóhajtva. – De  ha bajt csinálsz velem ma nem is beszéltél. Én nem fogom rád áldozni a karrierem, nekem családom van.
- Gondoltam, kösz, szia! – Jess elvette az aktát, és kiment a kocsijához, azzal pedig haza.
Otthon részletesen átnézte az aktát. Nagyon meglepődött. Az aktában nem volt benne, hogy megnézték volna a videó felvételeket. A rendszám nem az a szám volt, amit Jessica azon a napon elmondott. Nem volt semmi olyan bizonyíték, ami bármit is igazolhatott volna.  Akkor akadt ki végleg amikor észrevette, hogy nem az a rendszám szerepel a jegyzőkönyvben amit Jess adott meg. Azonnal felpattant az ágyról, és mivel ügyész volt, volt hozzáférése az adatbázisokhoz. Tisztán emlékezett a kocsi rendszámára. Beütötte hát a keresőbe. Az eredmény az lett, hogy a kocsi állami tulajdonban volt, méghozzá a Los Angeles-i polgármesteri hivatal tulajdonában.  Jess ekkor jött rá, hogy ezért nem tudhat meg semmit. Valaki valamiért mindent eltitkol. Legjobbnak látta, ha felkeresi azt az embert, aki még nála is jobban ismerte Bryant. AJ-t.
- Szia, Te mit keresel itt? Hajnali kettő van! – AJ meglepődött amikor meglátta Jessicát az ajtóban.
- Szia. Ne haragudj AJ de muszáj beszélnünk. – bementek közben a nappaliba.
- Jess, Te mit keresel itt? – Judy a hálószoba ajtajában állt elképedve.
- AJ az az akta ami az ügyészségen van semmit nem ér. Abban nem írtak le semmi konkrét dolgot! Tanultam kriminalisztikát, és tudom, hogy mit kellett volna megnézni, ehelyett semmi nincs. Nem nézték meg a kamera felvételeit, nem az a rendszám szerepel amit én mondtam, hanem egy teljesen más. – sorolta fel összes aggodalmát.
- Jessica sokkos állapotban voltál. Biztos, csak rosszul emlékszel. – Judy leült AJ mellé a kanapéra.
- Nem vagyok őrült. – csúnyán nézett Judyra.
- Nem is ezt mondta Judy! – AJ természetesen Judy mellé állt. – Tudnod kell valamiről. Jess Bryan egy éve beépített ügynök volt.
Jessica láthatóan meglepődött. Most még több kérdése volt, mint ez előtt.
- Hova épült be? Miért?
- Hallottál arról az ügyről, amikor a kormány embereit vádolták azzal, hogy drogkereskedelmet folytatnak kormány ügyek mögé rejtve. – magyarázta Judy.
- Szóval Te is tudtál róla? Szép barátnő vagy. Szabad tudnom, miért nem mondtátok el? – kérdőre vonta őket.
 - Bryan a lelkemre kötötte, hogy egy szót se szóljak az egészről. Nem akarta, hogy ez befolyásoljon téged a döntésedben. – folytatta a lány.
- Nagyon szerette volna, ha összejön a dolog. – vette át a szót Judytól AJ. Jessica bólintott.
- Mi lett az ügy vége? –kérdezett tovább.
- Lefüleltük őket, és börtönben vannak mindannyian. – AJ folytatta.
- És ha kijöttek?
- Jessica! Nem jöttek ki. És ha ki is jöttek volna, akkor Bryanről semmit sem tudnak. – erősködött AJ.
- Erre mi a biztosíték?
- Megfigyelte őket az FBI is, és mi is. Tudnánk róla.
- Ja persze. Azt sem vetted észre, hogy titkolnak valamit, ahogy azt sem, hogy igyekeznek eltussolni Bryan halálát. Láttad a boncolási jegyzőkönyvet? Azt írták benne, hogy egy 22-es golyó ölte meg. Érdekes, hogy a helyszínen kilences hüvelyeket láttam csak.  Tapasztalt nyomozó vagy… kb. öt éve vagy a szakmában? És elhiszed ilyen könnyen, amit írnak? AJ Bryan a barátod volt. Társak voltatok, és ennyiben hagyod? – Jessica kifakadt magából.
- Jess állj le! Nem igazán ismerted Bryant. Alig tudsz valamit a múltjáról. Azzal, ha mindenkit vádolsz, és kérdőre vonsz, csak bajba sodrod magad. Miért nem veszel ki néhány szabad napot, mész el New Yorkba pihenni? Próbáld meg elfelejteni az egészet! Itt vagyok, én segítek neked, csak ne csináld ezt! – Judy megfogta a kezét. Jessica szeme könnybe lábadt:
- Azt hittem barátok vagyunk. Hogy mondhatod ezt? Felejtsem el? Te mit tennél hasonló helyzetben? – Judy nem válaszolt. Csend következett. Jessica könnyei potyogtak, de nem foglalkozott vele. Azon járt a feje, hogy az állítólagos barátai mit titkolnak el előle…
- Tudnom kellene még valamiről? – szólalt meg fuldokló hangon. Nem válaszoltak. – Rendben van, kösz a semmit. Sziasztok! – felpattant és faképnél hagyta őket.
Jessica haza indult. Úgy gondolta, hogy az egész világ ellene fordult. Egyedül érezte magát, és nem szeretett volna mást, mint Bryannel lenni. Otthon ismételten az aktát vette a kezébe. Mindenféle összeesküvés elméleteken gondolkozott. Gondolt arra, hogy a kormány állt bosszút Bryanen. Arra is gondolt, hogy mi van, ha Judy, és AJ nem mindent mondanak el neki? És miért nem mondják el? És a legnagyobb kérdés, hogy mit? Tele volt a feje kérdésekkel, és semmire sem jutott. Öt óra lehetett mikor elaludt.
Mikor ismét kinyitotta a szemét a csengőt hallotta meg. Ránézett az órára, 7:30 volt. Kiment az ajtóhoz, és egy fiatal srác állt előtte.
- Jó reggelt. Ezt magának küldik. – egy levelet nyomott a kezébe.
- Jó reggelt. Köszönöm. – a fiú már el is tűnt, arra sem volt ideje, hogy megkérdezze, hogy ki küldte, ugyanis nem volt rajta feladó.
Kinyitva a borítékot, egy levelet talált:
Ha nem állsz le a magán nyomozós akcióddal, akkor nagyon csúnyán megjárod! Saját házad táján keresgélj, ne másokat vádolj olyanért, amiért nem felel!
Még több kérdés merült fel a fejében. Megfenyegették, hogy ne kíváncsiskodjon. De akkor ki volt az aki ezt írta? Megfigyelnék? Vagy esetleg a barátai beárulták… egy pillanatig AJ-t és Judyt is megvádolta. Aztán a vád elszállt. A következő gondolata az volt, hogy mi van akkor, ha egy olyan ügy miatt halt meg Bryan amit Jessica tett. A bíróság elítélt valakit a meggyőzés miatt, így bosszút áll.
Erőt véve magán lezuhanyozott majd Bryanhez indult a temetőbe.  Amikor kitette a lábát a lakóházból egyből feltűnt neki, hogy a szemben lévő parkolóban áll egy fekete autó szemüveges alakokkal. Igyekezett nem odanézni, bár érezte, hogy őt figyelik. Autóba szállt, és a munkahelyére ment. Úgy gondolta, ha azt a látszatot kelti, hogy úgy viselkedik, mint egy hétköznapi lány akkor nem fog feltűnést kelteni. Beérkezve az irodába Judyval találkozott.
- Szia! – köszönt neki bátortalanul.
- Szia! – Jessica immár senkiben sem bízott meg, ezért próbálta leplezni minden gondolatát.
- Hogy érzed magad?
- Megleszek. Tegnap átgondoltam a helyzetet. Biztos vagyok abban, hogy azért ölték meg mert beépített volt. A kormány ellen pedig nincs mit tennem. Nem vádolhatom őket. – hazudta.
- Nézd megértem. Próbálj meg belenyugodni! Még a végén megfenyegetnek!– Judy megsimogatta a vállát. Jessica bólintott, és a szobájába ment. Egész nap itt volt. Jelentéseket írt, de lélekben teljesen máshol járt. Furcsállta Judy viselkedését. Kétségbe esésében a temetőbe indult. Ahogy kiért Bryan sírja előtt leült, és csendben sírt.
- Nem tudom, mit tegyek. – halkan elkezdett beszélni. Úgy volt vele, hogy ha más nem Bryan meghallgatja a másvilágon is. – Miért kellett meghalnod? Tudod, hogy mennyire hiányzol? Remélem, hogy tudod ki tette ezt veled, és ha nem, most akkor majd később de rávezetsz. Nem nyugszom addig, amíg meg nem találom a tettest. Csak adj nekem egy kis időt. Jelenleg az egész világra gyanakszom, mindenkire. Azt tervezem, hogy mivel kaptam a levelet úgy teszek mintha beletörődtem volna a halálodba. De nem így van! Te nehogy azt hidd, ez csak az álca. Aztán, majd ha leülepszik az ügy, akkor majd csendben nyomozni fogok. Elvesztettelek, de nem adom fel. Szeretlek Bryan… Mindörökké szeretni foglak! 

2 megjegyzés:

  1. jujj, ez nagyon jó lett *-* van benne egy jókora wtf, ami nem kicsit ejti gondolkodóba az embert, hogy akkor most mivan?:D szóval nagyon tetszett, ügyi vagy ^-^

    VálaszTörlés