2011. augusztus 17., szerda

Nyugalom


  • Dorothytól kaptunk, egy gyönyörűséges verset,egy költő veszett el benne!
    A fiatal lány kint ült a kertben. Csak várta, hogy az aznapra jósolt jégesõ mikor érkezik meg és ver szét mindent.
  • Amikor leült már rég tudta, miért hùzta a kert közepére a, madárürülék miatt foltos, egyébként barnában 'pompázó' müanyag kertibútort.
    • A szél belekapott zöld pólójába és alá-alá fújt. Bõre minden szegletén érezte a hûsítõ fuvallatot. A fû mozgott, s mint hû szerelmes simogatta szüntelen. Lófarokba kötött hajából kilògó tincseket arcához csapdosta. Gondolatai fürgén ugrándoztak egyik érzéstõl a másikig.
    • S mikor hideg karjait végigsimította és libabõrös volt mindene a hidegtõl, úgy döntött besétál az élettel teli házba. Oda ahol nyüzsögnek az emberek, az élet pedig oly pezsgõ, mint a földbõl éppen elõtörõ forrásvíz, mi a levegõnek olyam jó, friss illatot ad; ereje akár a tûzé.
      Akkor nézett fel a Holdra. Bronzos fénye bevilágította a körülötte lèvõ teret. A virágokat, amik ezen a késõi órán is ontották magukból, anyarat jellemzõ illatot; a félig összeeszkábált faépítményt; a füvet, benne ezernyi bogárral; a fákat rajta párszáz körtèvel; a paradicsomost, rajta csupán öt èrett, piros zöldséggel. És látta magát, ott egyedül a sötétben. De érezte, ott van valaki. Mindig ott van valaki.
      • Mindent kizárt maga körül, csak egy valamit nèzett rendíthetetlenül. Látta, miként az ezüstös pompájú égitestet a szürke felhõk lágy fátyola veszi körül.
      • Egy szempillantás alatt újra minden létezett. A fülébe süvítõ szél, a hegedülõ tücskök, a susogó levelek, a térdig érõ fü csiklandozása, a szél hidege; mind egytõl egyig elõjött.
      • Ekkor az aranyos fény, a Holdal együtt, a szemben álló nyársfa leveleinek markába került és eltûnt, számára örökre.
      • Behunyta a szemét. Érezte az elsõ vízcseppet, az ég felé emelt arcán. Az esõ jeges érintése lelkéig hatolt. Lassan ömleni kezdett. Frissen mosott haja elázott a záporban. A csapadék egyre keményebb volt. Néhány szilárd kocka hullt a fejére az égbõl. Kiváncsian várta a véget, amg számára hamarosan el is jött.

2 megjegyzés:

  1. Wooow *-* nagyon jó lett, teljesen láttam magam előtt az egészet. Nagyon szeretem az ilyen stílusú verseket. *.* Csak gratulálni tudok!

    VálaszTörlés
  2. Jó volt, annyira jól megragadtad a lényeget, és a leírásaid miatt is annyira kézzel fogható volt az egész, annyira valóságos, én is szinte láttam magam előtt. Homályos, ködös, de gyönyörű. Nagyon jó(: Gratulálok(:

    VálaszTörlés