2011. szeptember 2., péntek

Always and forever

nemrég írtam ezt a novellát. a stílusát nem tudom meghatározni, de remélem tetszeni fog!:)

Lawson szemszöge

- Jaj, gyertek már a tábortűz köré! - hallom a sátorból csilingelő hangját. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a hanggal. Gyönyörű. Akárcsak a gazdája. - Seth hozza a gitárt is. Szuper lesz! - na, ez a hang már kevésbé tetszik. Villámcsapásként ért, amikor Sophie kimondta a "Seth" nevet. - Lawson! Lawson! - lépteket hallok, amik egyre hangosabbak. Úristen, ide jön!

- Igen? - húzom el a cipzárt a sátramon, majd megköszörülöm a torkomat. A szürkületben nem sokat látok az arcából, viszont szembetűnik a két gyönyörű tengerszínű szeme, ami - mint mindig - csillog a vidámságtól.

- Gyűjtsd be a lakótársaidat és gyertek a tábortűzhöz! - mondja mosolyogva, s már menne is kifele. Hirtelen viszont visszafordul. - Ja, és hozd a gitárodat! Félek, Seth egyedül kevés lesz - kuncogja.

- Azt majd meglátjuk, Fify! - hallatszik egy mély hang Sophie háta mögül. De várjunk csak!? Mi az, hogy Fify? Ez mióta becézgeti őt?

- Hát, szerintem egy gitár, harminc ember ellen édes kevés!

- Ó, igen? Lawson is gitározik? Akkor már ketten vagyunk.

- Igen, ő is, de ... - már nem hallom, hogy mit mond ezután. Túl távol állnak a sátramtól. Ökölbe szorítom a kezemet. Vajon rólam beszél? Ez annyira idegesítő!

Egyszerűen utálom ezt a Seth-et. A világ legnagyobb mázlistája! Azzal a lánnyal kavar, akit mindennél jobban szeretek. Sophie-val. Mindig ápolt, mindig mosolyog, gyönyörűek a szemei, rövid, barna haja van, amibe állandóan beletúr, állandóan rendezgeti. Kicsit visszahúzódó, a suliban nem tartozik a népszerű lányok közé, de ha kell, megmondja a magáét bárkinek! Jókat vele lehet nevetni. Ő olyan lány, akiből sugárzik, hogy mennyire jól érzi magát a bőrében. Szóval, tökéletes. Viszont egyetlen hibája van csak. Hogy szimplán, barátként szeret. Én viszont két éve halálosan belezúgtam. Legnagyobb pechemre neki Seth tetszik, az osztály "szépfiúja". És Sophie is bejön annak a bájgúnárnak.

Előkeresem a gitáromat, majd én is kimegyek a tábortűzhöz. Sophie mellett van egy üres hely!

- Leülhetek? - kérdezem remegő hanggal.

- Persze, nyugodtan! - mosolyog.

- Nos, melyik szám legyen? - kérdezi Seth.

- A Lazy song-ot Bruno Mars-tól! Azt annyira bírom! - kiabálja be az egyik lány.

- Csináljuk azt, hogy mindenki mond egy dalt, amit elénekelünk, oké? - néz körbe Sophie. Tipikus. Mindig neki vannak ilyen ragyogó ötletei. Természetesen mindenki beleegyezett.

- Today I don't feel like doing anything I just wanna lay in my bed...

Hallom magam mellett Sophie gyönyörű, tiszta hangját, amitől akaratlanul is elmosolyodom. Nem akarok felnézni, mert tudom, hogy úgyis egymást stírölik. Fú, de igesegítő! Legszívesebben most azonnal megmondanám neki, hogy szeretem. Én miért nem vagyok jó neki? Nekem is mindig ragyogóak a fogaim, friss a leheletem, ápolt a hajam. Jó, lehet hogy nem mindig járok márkás cuccokban, meg nem fújom magamra a legjobb parfümöket, meg nem is vagyok olyan kigyúrt, mint ő, de biztos vagyok benne, hogy én sokkal boldogabbá tudnám tenni őt. Tuti, hogy Seth csak kihasználja. Vagy csak fogadásból jött össze vele. Egy nagymenő és Sophie!? Ugyan már! Ez nem egy tündérmese!

- I'll be lounging on the couch just chilling in my Snuggie... - énekeli, de itt elakad. Megvonja a vállát, s a kedvenc mosolyomat használja közben. Hihetetlen, hogy mennyi energia és vidámság van ebben a lányban!

- Gyere ide, nekem van szövegem! - szól oda neki Seth, s kacsint egyet.

És nekem talán nincs? Mit csinál ez az ökör!? Ne, ne menj oda Sophie! Maradj itt mellettem!

Mellé ült! Ezt nem hiszem el! Egymásra mosolyognak, majd mindketten a kottát kezdik fixírozni. Sophie aranyos grimaszokat vág éneklés közben, gyönyörű hangja talán mindannyiunk közül kihallatszik. Ez a lány egyszerűen fantasztikus! Annak ellenére, hogy egy barom mellett ül...

- Tomorrow I'll wake up, do some P90X, find a really nice boy, have some really nice sex - énekli a szöveget, picit átmásítva, közben pedig Seth-re pillant. Jézusom!!! Na jó, én mindjárt hányok!

Sophie szemszöge

Úristen, nem hiszem el, hogy Seth mellett ülök! Ez egyszerűen hihetetlen! Annyira, de aaanyira boldog vagyok! Azt hiszem belezúgtam... De nem is nehéz. Ez a pasi egyszerűen tökéletes! Ha érzem az illatát, nem sokon múlik, hogy ne vágjam hanyatt magam tőle. A keze, az arca, a haja, a teste, mindene tökéletes! Nem sok Hozzá hasonló srác szaladgál az utcán...

Egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Megvillantja kifogástalan mosolyát, mire az arcán két apró gödröcske jelenik meg. Annyira imádom! Bátran kijelentem: menthetetlenül beleszerettem. Anya, szerelmes vagyok!!!

Seth szemszöge

Hogy nem vettem észre eddig, hogy Sophie ennyire aranyos? Látszik rajta, hogy belém van esve, és azt hiszem, én is többet érzek iránta szimpla barátságnál.Gyönyörű, kedves, vicces ... elbűvölő a csaj! Soha nem gondoltam volna, hogy éppen ő lesz a kiszemeltem... Hiszen nem túl népszerű. De talán nem is ez a fontos...

***
Úgy 11 óra körül a csapat kezdett feloszlani. A kísérő tanár is elment lefeküdni, csak páran maradtak a tábortűz mellett. Lawson gyanakvóan nézett a "párocska" után, akik az egyik sátornál, egy fa mellett beszélgettek.

- Régóta feltett szándékom elmondani, hogy mennyire tetszel, Sophie - mosolygott, majd megcirógatta az arcát.

- Én pedig azt hiszem... szeretlek - sütötte le a fejét a lány. Barna haja az arcába omlott, eltakarva a két vörös foltot, ami orcáján megjelent. Habár a koromsötét éjszakában ebből amúgy sem látszott volna sok. A fának támaszkodott, majd jobb lábát fölhúzta, és talpát szorosan a fához nyomta. Erre Seth lassan végigsimított a combján.

- Menj oda! - zökkentette ki a gondolataiból Lawson-t Sophie egyik barátnője, Amanda.

- Tessék? - kérdezett vissza.

- Menj oda és mondd meg neki, hogy szereted, amíg nem késő!

- Te honnan tudod, hogy... - döbbent meg.

- Lányból vagyok - kacsintott.

- De... de ő Seth-et szereti!

- Nekem mást mondott...

- Mi? - csodálkozott. - Mit?

- Csak menj oda és mondd meg neki, amit érzel. Őszintén. Ha te nem teszed meg, majd megteszi más, és akkor majd bánhatod! - biztatta.

- Talán igazad van...

Lawson szemszöge

Zseblámpa híján a telefonom világítása segítségével haladtam, ami elég nehézkesen ment. Nem akartam túl hangos lenni, habár Amanda önbizalmat adott. Talán tényleg meg kellene mondanom neki? Mit veszíthetek?

- Szeretlek - mondja Sophia, amikor odaérek. Seth erre elkezdi taperolni a combját. Hey, lemaradtam valamiről? Épp egy csók készül elcsattanni, amikor elérkezettnek látom a pillanatot.

- Sophia! Szeretlek! - mondom, a kelleténél hangosabban, de abban a pillanatban meg is bánom.

- Kopj le, haver! - válaszolja Seth.

- Nem! - bukdácsolok közelebb, egészen Sophia-ig. - Már régen el akartam mondani... de nem mertem. Szeretlek! És nem bánom, ha mégis Seth-el maradsz, mert tudom, hogy fontos neked. Csak szeretném, ha tudnád, hogy... én ott leszek veled, ha esetleg valaki miatt - biccentek a srác felé - padlóra kerülnél. És persze... szeretlek!

Nagy kő esik le a szívemről, de mégis lelombozva érzem magam. Elindulok visszafelé, otthagyva a csodálkozó párocskát.

- Law! - szólít a becenevemen. Visszafordulok és reménykedve nézek rá.

- Én is szeretlek...