2012. április 10., kedd

Életünk romjain

Hoztam kettő rövidebb verset, amiket az utóbbi időben írtam - az előzővel együtt -, viszont nem egy bejegyzésbe fogom őket feltenni, mert ha külön vannak, akkor sokkal átláthatóbbak. Remélem tetszeni fognak.


Életünk romjain 

Több kell, mint a puszta álom,
Több kell, mint a képzelet.
Több kell és én már látom, 
Itt élni nem lehet! 

Valami keserű dallam pendül,
Minden idegszálam beleremeg.
Mint gitárhúr megfeszül,
S elpattan majd egyszer.

Egy út kell, mi járható,
Egy élet, mi élhető.
Egy álom, mi valóra váltható,
Némi boldogság tán elérhető.

És az út végén majd egyszer, 
Végre megpihen a vándor.
S a hangszeremen még egyszer,
Életem keserédes dallamát játszom. 

F*

4 megjegyzés:

  1. Ez szerintem az eddigi legjobb versed. Annyi érzelem van benne, és a rímek is itt a legjobbak, teljesen oda-vissza vagyok. Nagyon szép lett, eltaláltad nagyon. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm nagyon(:♥ Ez sokat jelent nekem(:

      Törlés
  2. Mintha valami gyönyörű dalszöveget olvastam volna, tényleg nagyon-nagyon jó lett *-* Ez a kedvencem eddig tőled!! :)

    VálaszTörlés